Szerencsére épségben Magyarországra értem. Bevallom majdnem az egész repülő utat végig sírtam, de inkább próbáltam magamban tartani.
Mivel a szüleim nem tudnak arról hogy vissza jöttem, és fel hívni sem szeretem volna őket, így kénytelen voltam taxiba ülni majd vonatra... Kemény 4-5 óra után Pécsre értem. Boldogan húztam magam után a bőröndömet, olyan jó volt szagolni újra a vidéki levegőt, kimondottan boldog voltam. Amikor a házunkhoz értem, vettem egy nagy levegőt majd bementem a kerítés ajtaján, becsuktam magam után és szép csöndben léptem a bejárati ajtónkhoz amit utána kinyitottam és egyből Anyával találtam szembe magamat. Ledobtam a Nike táskámat és a bőröndömet arrébb toltam, majd Anyám nyakába ugrottam.
- Ash, Anya nagyon hiányoztál!
- Te is kincsem! Mi járatban erre?
Leszálltam a nyakából
- Hát, hiányoztatok nagyon és haza jöttem.. - közben lehámoztam magamról a cipőmet
- Na de viszont most fel mennék a szobámba, ha nem probléma - intetem neki hogy álljon arrébb, mert nagyon is az utamban állt.
- Kicsim, várj egy picit, mondanom kell valamit...
- Anya lehetne akkor amikor már mindennel kész vagyok? - pislogtam mint egy kis kutyus
- Na jó legyen, de akkor már apádra is számíts.. - mosolyodott el halványan
- Rendben - nyomtam egy puszit az arcára majd fogtam a táskámat és a bőröndömet, azután pedig felszaladtam a szobámba.
Ahogy benyitottam, azonnal az ágyra dőltem és a plafont kezdtem el bámulni. Erőt vettem magamon és nagyjából ki pakoltam a Bőröndből
Mr Brumit az ágyra tetem és elmentem egy meleg fürdőt venni, közben azon gondolkoztam hogy most mit csinálhat a 17 és egyáltalán Vernon, hogy lehet.. gondolatomba bele is könnyeztem..
1 óra elteltével le mentem anyáékhoz..
Ahogy megláttam apát egyből odarohantam és átöleltem..
- Ez már hiányzott, szemem fénye. Remélem nem tettek veled semmi rosszat azok a fiúk, mert akkor..
- Apa -nevettem- Ők kedves fiúk, alig szeretek volna el engedni.
- Akkor minden rendbe?! - pöckölt orromra
- Ühüm - mosolyogtam
- Na gyertek, üljetek le ti is! - hívott maga mellé minket anya
- Szóval miről is lenne szó, mit szerettél volna mondani?
Anya és Apa egymásra néztek, aztán furán rám, kicsit meg ijedtem..
- Na, akkor miről is van szó?! - mosolyogtam
- Arról kislányom, hogy Középiskolába kell járnod és itt Pécsen - sóhajtott
- Tessék?! Azt se tudod meddig vagyok itt és már kavarsz a hátam mögött?! - emeltem meg a hangom
- Kérlek kislányom, nem lehetsz csak úgy itt..
- Miért? Miért nem lehettek csak úgy itt, ha nem járok suliba?! Ja, értem a törvény..
Chh! Elegem van...
- Kislányom kérlek szépen, próbálj higgadt maradni és ne légy ideges.. - próbált nyugtatni, de én sírni kezdtem és felrohantam a szobámba, becsaptam és bezártam az ajtót, majd a takarom alá bújtam és elkezdtem Mr Brumit szorongatni. Őt még Jeonghan-tól kaptam, azt mondta ha rossz a kedvem mindig őt vegyem magamhoz és biztos jó kedvem lesz, de sajnos most így sem lett "jobb kedvem". Csalódtam a szüleimben. Nem szeretnék itt suliba járni, egy barátom sincs. Ráadásul azért mentem ki Koreába, hogy új életet kezdjek, de azt hiszem, ez balul sült el.
Miért, miért jöttem haza?! Elrontottam mindent.. Mr Brumit szorongattam a takarom alatt, és csak úgy hullottak a könnyeim..
A Telefonom rezgésére észleltem fel..
Kinyúltam a takarom alól és amikor megláttam ki írt, majd kiugrottam a bőrömből, végre újra boldognak éreztem magam. Vernon írt, megkérdezte hogy vagyok, de ő helyettem is válaszolt, azt is megkérdezte hogy hiányzik e nekem ő..
Egyből rávágtam hogy nagyon, színt úgy kaptam tőle is egy ilyen választ..
Azt hiszem az írás közben sikerült elaludnom...
Reggel arra ébredtem, hogy elég durván kopognak a bejárati ajtón, természetesen a szüleim már itt sem voltak ilyenkor..
- Egy perc és kinyitom.. - mondtam félkomás hangon
De a kopogás nem akart alább hagyni..
- Mondom hogy egy perc.. - kezdtem kicsit ideges lenni
De az illető, vagy mit tudom én mi, folytatta ugyan úgy, mintha nem is szóltam volna már vagy kétszer..
Gyorsan felkaptam még valamit magamra és lerohantam az ajtóhoz..
Féltem kinyitni, ezért óvatosan fordítottam egyet a kulcson, majd még egyet. De amikor kinyitottam, nem akartam hinni a szememnek, azt hittem vak vagyok, előttem állt az ajtóba Díva Boo a.k.a Boo Seungkwan..
- Te meg hogy kerülsz ide?! - öleltem meg
- Hát... Hiányoztál! - válaszolta kedvesen
- Oh, ez aranyos tőled - engedtem el.
- De mégis hogy találtál ide?
- Ha beljebb engedsz, mindent el mesélek - kért beinvitálást és közben fülig vigyorgott
- Persze, persze gyere! - engedtem beljebb
Utána bezártam vissza az ajtót és a nappaliba vezetem..
- Kérsz valamit inni? Tudod mit, pakolj le a kis székre, aztán kényelmesen foglalj helyet a kanapén..
- Köszi, de ha már kérdezted egy pohár víz jól esne..
- Persze, hozom máris.
Ki mentem a konyhába és öntöttem neki bubi mentes vizet, aztán vissza mentem a nappaliba..
- Tessék itt a vized! - adtam a kezébe, miközben török ülésbe helyet foglaltam mellette.
- Na, akkor hallgatlak! - mondta neki
- Először is köszi a vizet, másodszor, ha emlékszel még te adtad meg mindenkinek a bandából a címedet, hátha egyszer ide látogatunk, és tessék én eljöttem.. Útba igazítottak, igaz elég sokszor, de végül is ide találtam.
- De hisz, te elköszöntél tőlem, és hagytad hogy haza jöjjek! Akkor mégis miért vagy itt?
- Mint mondtam hiányoztál, tudom hogy csak egy nap telt el, de akkor is. És éreztem hogy támasz kell neked, mert amikor elmentél tőlünk sírtál, sőt előtte is. És gondolom tegnap is.. - nézett a szemeimbe
- Na ezt honnan..?? Ja, látszik a szememen hogy ki sírtam. Hát valamelyest igazad van, hogy kell nekem támasz, anyára és apára ezek után nem számíthatok, ami tegnap volt, na mind1 hosszú.. És hol fogsz lakni? - tereltem el a témát
- És meddig leszel itt? - kérdeztem még tőle
- Öhm, azt nem tudom hol fogok lakni, de azt tudom hogy addig maradok, amíg te is. - mosolygott
- Hát, anya és apa véleménye nem érdekel, szóval te itt fogsz lakni velem, vagyis velünk. - vicceltem el a végét.
- Ha tényleg nem fogok zavarni, akkor el fogadom a "meghívást".
- Te soha, sehol nem zavarsz! - veregetem meg a vállát
- Na gyere, meg mutatom a szobám! - és ezek után megmutattam neki a szobámat, az emeleten
- Öhöm - vakartam meg a tarkómat - azt elfelejtetem mondani, hogy francia ágyam van.
- Oh, se baj, én az egyik oldalon alszok, míg te a másikon. És máris nincs gond, vagyis szerintem. - nevetett
Én is nevettem vele, aztán leültem az ágyra, míg ő fel hozta a cuccait.
- No, ezeket is felhoztam. Hova tudnám őket kipakolni?!
- Mint aki egy évre pakolt volna, amúgy ott az ablak mellett egy üres szekrény, abba nyugodtam be teheted.
- Köszönöm, cuki vagy. - mondta nekem vigyorogva
- Hihi, köszi.. - nem tudom mi volt ez a reakció
Következő részben :
- Omg, azt ne hogy hozzám dobd! - nevettem
- Miért?! Talán megsérülsz!?
A nagy játszásba észre sem vettük hogy anyum és apum haza jöttek.
- Ez mégis mi kislányom?! - üvöltötte le egyből a fejem anya
- És ki ez a fiú?! Mit keres itt egy fiú?! - folytatta apa az oltogatást
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése